Néha

Néha kereslek,

Mikor nem vagy velem, hideg hajnalon,

Néha gyűlöllek,

Ha minden szavad szánalom.

Néha csodállak,

Mikor szíved tiszta, mint a fény,

Néha utállak,

Ha a lelkem neked mit se ér.

Néha kívánlak,

Mikor a holdfény megcsillan ajkadon,

Néha elvágyom

mellőled, Ha teszed, amit akarsz, s én hagyom.

Néha borzongok,

Mikor kezed siklik a hátamon,

Néha megtörök,

Ha szavad csupa rágalom.

Néha szédülök,

Mikor illatod az égbe repít,

Néha megvetlek,

Ha nincs benned erő, s tested szelíd.

Néha érted égek,

Mikor pillantásod elcsábít,

Néha haragszom,

Ha egy szavad is meglágyít.

 

Csak egyvalami örök, egy érzés nem ereszt!

Hogy amit irántad érzek, színtiszta szerelem.

 

2006.tél

 

Álom

 

Könnyben ázó arcom
A múltba veszik talán,

Megsárgulnak a fájó képek

Szívem sötét falán.

 

A boldogság fáj a könnyek helyett,

Meggyógyít mindent szikrázó szemed.

Gyönge lelkem, ha retteg talán,

Karodban megnyugvásra talál.

Ha ajkad nem símogat,

Ha nem vagy velem, hiányod kíméletlen, harap.

 

Ölelsz, védesz, táplálsz, éltetsz,

Lehet, ez csak álom,

Remélem az és örökké tart,

S te leszel halálom!

 

/2007. február/

 

Vallomás

 

Sötét hideg éjszakámban

Csak kiáltottam a semminek,

Mint a haldokló, ki kínjában

Feloldozást keres.

 

Beléptél aztán, a hideg verembe

És behoztad a fényt, magányos életembe.

S, ha megcsókolsz, és karodba zársz

Új erőt adsz nekem.

Csukott szemmel is látom,

Hogy megmented az életem.

Vak vagyok, mély szakadékon átvezetsz,

De nem félek, ha érzem, ahogy megfogod a kezem.

 

Nem tudom, kellek e. Nem tudom, vad vagyok.

Szelídíts meg ha akarsz és mindenem odaadom.

 

Nélküled halottnak érzem magam,

Száraz, szürke avarnak.

Legyél velem mindig,

Mindig érezni akarlak!

 

Csak velem légy, amit akarsz, vedd el,

Vedd el, ami kell, csak kérlek, soha ne hagyj el!

 

Mert ha hideg szívem forró kezedbe fogod,

Megmelegíted, de könnyen el is pusztíthatod.

Félek. Az életem egy, és nem örök.

Ha nem szeretsz, vagy bántasz a szívem, összetöröd.

 

Ölelj meg, simogass, a világtól védj meg!

Vagy menj el most, és ne nézd,

Ne lásd, ahogy elpusztulok érted.

 

Hisz sosem voltam erős, soha nem is éltem,

De, mint egy csepp vizet a száraz ajkak,

Úgy akarlak Téged!

Akarlak, és ha elfogadsz, felajánlom azt a keveset:

Amit adhatok, fájó, törékeny lelkemet.

 

Nem tudom, hogy mi a jó,

Vagy mikor, mi a helyes,

Csak azt ígérem, amire én is vágyom,

Hogy szeretlek, s hogy Te is szeress.

 

 

/2007. március utolsó napján/